Könyvtár


Betegségek FŐ kategóriái:

 

1.   Öröklött:

A családban előfordult betegségek megjelenése a leszármazotton, generációk betegségei; bizonyos öröklött hajlamok, amelyek létrehozták a személy biztos megbetegedését, amelyek az életvitel állandó beszűküléséhez vezethet. Miért inkarnálódott ebbe a családba? Mit kellene megtanulni ebből a betegségből és azt hogyan tudja megtenni? Az ezzel kapcsolatos blokkok, gátak oldása.

 

2.  Fertőző betegségek:

      Csoportkarma részei, amelyek megtámadhatják az embereket a megterhelések során, a napi kapcsolatok és a környezetben lévő vírus és bakteriális szennyezettség okán. Ezeknél az egyik leggyakoribb kérdés, hogy az immunrendszere milyen okok miatt „vevő az adott vírus, illetve bakteriális fertőzésre?”

 

3.   „Szerzett betegségek”:

      Milyen magatartás, életmód, rossz szokás, számára negatív belső hozzáállás manifesztálódott a megjelent betegségben? Helytelen étkezés, káros szenvedély, vagy egyéb a kiváltó OK? Az emberek sokszor NEM figyelnek a testükre, számukra észrevétlenül kiépíthetnek betegségeket.

A fizikai testünk egy teljesen önállóan működő, öngyógyító mechanizmusokkal rendelkező csodálatos szerkezet, amelyet azért választottunk magunknak, hogy boldoguljunk vele a földi életünk során. Ha az életünket a tudatos szintünkön, a saját választásaink szerint éljük, akkor a fizikai test anélkül teszi a dolgát, hogy jelentősebb figyelemmel kellene lennünk a működésére. Az emésztés, a légzés, a kiválasztási folyamatok csakúgy gond nélkül zajlanak, mint ahogy a szívverésünk vagy a napi ritmusunk is. Ha azonban a stressz felüti rusnya fejét, akkor az egész testi működés megváltozik, és a testen belül a folyamatok a „túlélésnek” rendelődnek alá, az üss vagy fuss reakciót szolgálják: megemelkedik a vérnyomás, a vércukor szint, romlik a fókuszált látás, élesedik a periférikus látás, a légzés ritmusa megváltozik, leállnak a testben az olyan energiaigényes folyamatok, mint az emésztés és a gondolkodás. Ha ez a stresszel teli állapot hónapokon vagy éveken át fennáll, egy krónikus degenerációs folyamatot indíthat el a testben, amelynek fizikai tünet lehet a következménye. Az, hogy melyik szervben, szervrendszerben alakul ki ez a tünet, függ az általunk megélt stresszelő érzelmektől, illetve a genetikai „gyengeségeinktől”.

 

Ha fizikai betegségekkel találkozunk, akkor az oldási folyamat NEM tér el más oldásokétól, hiszen bármely fizikai tünetet képesek vagyunk visszavinni az ok korába és ott oldjuk a kialakult blokkokat, amivel támogatjuk, hogy a fizikai test öngyógyító folyamatai beinduljanak, és sok esetben maga a tünet is eltűnik. Amikor egy életet veszélyeztető, vagy hosszan fennálló fizikai tünet van a kliensnél, akkor a célkitűzésnél fontos lehet rátesztelni néhány olyan állításra, ami a tudatalattiban működve gátolhatja a gyógyulási folyamatot:

Dr. Simon Kata Április 10.-én MKSZ találkozónkon tartott előadásának összefoglalója:

Életünk folyamán tapasztalataink révén – jó esetben – folyamatosan fejlődünk, emelkedik az

energiaszintünk. Amikor a saját energiaszintünknek megfelelően élünk, akkor

kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, energikusak vagyunk, a napi fáradtságot ki tudjuk

pihenni. Szerveink is harmóniában működnek. A táplálék felszívódása és a kiválasztási

folyamatok egyensúlyban és zavartalanul folynak a saját egyéni ritmusunknak megfelelően. A

sejtjeink is tudják a dolgukat. A rezgés náluk a receptoroknak nevezett fehérjeláncok

mozgásában nyilvánul meg. Olyan formát vesznek fel ilyenkor ezek a receptorok, hogy éppen

az adott sejt funkciójának megfelelő tápanyag molekula tudjon bejutni, és a sejt által termelt

anyagok pedig könnyedén távozhassanak. A receptor és a hozzátartozó tápanyag úgy

passzolnak egymáshoz, mint kulcs a zárba.

Ha valamilyen trauma ér bennünket, akkor az energiaszintünk lecsökken. „Magunk alatt

vagyunk.” „Sötéten látunk”. És ez nemcsak amolyan szómágia, hanem neurológiai valóság!!!

 

"Azzal..., hogy megengedjük magunknak, hogy a problémáinkat, a fájdalmainkat, a félelmeinket a mesék szimbólum rendszerén keresztül lássuk és figyeljük meg, lehetőséget adunk a lelkünknek arra, hogy egy szelídebb, a lélek számára közvetett módon és az adott személy számára pedig érthetőbb megoldási javaslatok kerüljenek napvilágra, melynek eredményeképpen minden esetben pozitív változás jön létre."

Farkasné Erzsike

2012. november 7.-én  Farkas Lászlóné vezette találkozónkat.

 

Mihály napján került megrendezésre az MKSZ 20. évi jubileumi ünnepsége. A Mihály napi bőségtál erre emlékeztet.

Köszönjük mindazoknak, aki velünk ünnepeltek és hozzájárultak ahhoz, hogy a fényképeket felhasználjuk a közösségi oldalainkon!

Az MKSZ 20 éves jubileumának fényképei megtekinthetőek itt!

A fotókat készítette: Balajthy Gréta és Pász Péter


Megjelent Johanna Walter (Dr.h.c. Várhidi Ilona)

"Ha Hozzám Érsz"
című könyvének harmadik kiadása

Angol nyelven is "When you touch me" címmel!

 

MEGRENDELHETŐ
a subrosa @ subrosa.hu emailcímen

Összeállította: Bölcs Erik                           

 

1. Definíció:

A KIP, korábbi nevén katatim képélmény, egy mélylélektani pszichodinamikai alapokon nyugvó imaginatív pszichoterápiás eljárás. (angolul: Guided Affectíve Imagery).

2. Történeti áttekintés:

A módszert századunk 50-es éveiben H.Leuner dolgozta ki és l955-óta vezette be a pszichoterápiák sorába tudományosan megalapozott módszerként, melyet katatim képélménynek nevezett. Ennél a módszernél az imaginációval és az imaginációban folyó pszichoterápiás munka az alapvető és központi történés. Ezt az egész terápiás folyamat során szisztematikusan és célzottan alkalmazzuk. Az imaginációkkal való munka a terápiás össztörténésbe ágyazódik be.

IASK 1987-ben alakult az Egyesült Államokban mindenki számára, aki az izomtesztelés/izom ellenőrzés művészetével dolgozik.

 Az érintés, érintkezés (latinul contact) kapcsolatteremtésre szolgál. Környezetünkkel érzékszerveinken keresztül tudunk kapcsolatba lépni. Ezek a látás, hallás, ízlelés, szaglás és a tapintás. Amikor érintkezésbe lépünk valamivel, akkor egy határhoz érünk. Tehát az érintés kijelöli a határainkat. Ha ezek a határok túl szorosak és kemények, semmi nem jut át a határainkon, elveszítem a kapcsolatainkat, magányt, elkülönülést élünk meg a lélek által vágyott egység helyett.

Az érzelmek szerepe és hatásmechnizmusa

 

Ha a szavakból indulunk ki, az angol nyelv nagyon beszédes ebben a témában: érzelem=emotion, mozgás=motion. Ez az összefüggés pontosan megvilágítja az érzelmek szerepét az emberi, sőt az állati működésben is. Tehát nyugodttan kijelenthetjük, hogy nincs negatív vagy pozitív érzelem csak energia, ami mozgást vált ki. A pozitív érzelem mozdulás valami felé, a negatív érzelem pedig mozdulás el valamitől. Valójában már magzatként is így működünk az anyaméhben: ha a mama megsimogat, akkor igyekszünk a kellemes inger felé mozdulni, ha pedig veszély fenyeget (pl. abortusz), akkor a lehetőségeinkhez képest menekülőre fogjuk a dolgot, de legalábbis igyekszünk elbújni, amennyire lehet.

A probléma a későbbiekben az, hogy érezzük, hogy mozdulnunk kellene de félünk a következményektől és inkább nem mozdulunk.
Ez az állapot maga érzelmi stressz. Ha megvizsgáljuk, pl. a szabadon élő nyuszik életét, akkor az eléggé stresszesnek tűnik, hiszen találkozva egy rókával, ők mindig az életükért futnak. Ám ezzel együtt sem mutatják a stressz jeleit, hiszen, ha túlélik, akkor elbújnak egy biztonságos helyen és kipihenik magukat, majd jöhet a következő róka, ha meg nem… Nos, akkor már nem beszélhetünk stresszes nyusziról, csak jóllakott rókáról.